SZENT CECÍLIA

NOS, HÁT CECÍLIÁRÓL NÉMIKÉPP ÉRDEKES KÉPET TÁRHATUNK FEL: MAGYARORSZÁGON AZ EGYHÁZI ZENE VÉDŐSZENTJEKÉNT TARTJÁK SZÁMON. KEZÉBEN VIZI ORGONÁVAL ÁGRÁZOLJÁK, ÍGY A KÉPEN IS, MELY LESENYEI MÁRTA ALKOTÁSA.
NEKEM KÉT FONTOS KAPCSOLÓDÁSOM CECÍLIÁHOZ, HOGY NAGYAPÁM, AKI ORGONAMŰVÉSZ ÉS EGHÁZI ZENESZERZŐ VOLT, SÍREMLÉKÉN HORDOZZA AZ ÁBRÁZOLÁST. ÁM KÖTŐDVE VAS MEGYÉHEZ, A MÁSIK PONT A CICELLEI TEMETŐ. A CICELLE NÉV CECÍLIÁBÓL EREDEZTETHETŐ, A TEMETŐ HÁROM KÖZSÉG TEMETŐJE, KÖZÉPEN ROMÁN KORBÓK ALAKÍTOTT TEMPLOMÁVAL, A MEGYÉT KÖRBEFESTŐ DORFMEISTER FRESKÓIVAL. NEM SZABAD EZT A TEMPOMOT NEM MEGNÉZNI, NEM OTT LENNI VASI EMBERKÉNT. A TEMETŐBEN A ZSENNYEI MÜVÉSZ KOLÓNIA - A MŰVÉSZTELEPET ÁTÉLT, MEGSZERETŐ, MAJD OTT LETELEPEDŐ MŰVÉSZEK ELSŐ GENERÁCIÓJÁNAK ÚTTÖRÖI NYUGSZANAK. ÍGY SCHOLTZ ERIK FESTŐMŰVÉSZ, KISS KIVÁCS GYULA SZOBRÁSZMŰVÉSZ, KISS SÁNDOR SZOBRÁSZMŰVÉSZ S MELLETTÜK MÉG NÉHÁNY DRÁGA EMBER.
CECÍLIA EGYÉBKÉNT VÉRTANÚKÉNT HALT MEG VÁLLALVA KERESZTÉNYSÉGÉT ÉS TESTVÉRE MEGTÉRÍTÉSÉT: ÁM A LEFEJEZŐ HÓHÉR SEBÉTŐL NEM HALT MEG AZONNAL. MAI ORVOSI TUDÁSUNK SZERINT A LÁNY A NAGY FOLYADÉKVESZTÉS SORÁN OLY MÉRTÉKBEN SZÁRADT KI, HOGY GYÖNYÖRŰ LEÁNY TESTE KISZÁRADVÁN MUMIFIKÁLÓDOTT. ELSŐ EXHUMÁLÁSAKOR MÁR CSODAKÉNT, A KERESZTÉNY EGYHÁZ LOGIKÁLA SZERINT A HIT MEGERŐSÍTÉSEKÉNT FOGTA FEL A JELENSÉGET, S A MÁSODIK SÍRBÓL VALÓ ÚJRATEMETÉS SORÁN LÁTOTT SZÉPSÉG ERŐSÍTETTE MEG A SZENTTÉ AVATÁS ELJÁRÁSÁNAK ELINDÍTÁSÁT.
AZ EGYHÁZI ZENE VÉDŐSZENTJEKÉNT VALÓ MEGJELÖLÉSNEK TÖRTÉNELMI ALAPJÁVAL EGYÉBKÉNT SEHOL NEM TALÁLKOZUNK, EGYESEK SZERINT EGY LATIN - MAGYAR FORDÍTÁSI HIBA SORÁN KAPTA HAZAI SZEREPÉT.
HA ÍGY IS VAN, NEKEM TANULSÁGOS ORVOSILAG IS, DE KEDVES NAGYAPÁM EMLÉKE ÉS A CICELLÉBEN NYUGVÓK MIATT IS.

A remény rabjai

„…
- Épp itt van a legnagyobb értelme, hogy ne tudjál feledni.
- Feledni?
- Elfeledni, hogy vannak a világon helyek, melyek nem csak kőből épültek, vagy…, hogy van valami… itt belül, amit nem vehetnek el, ... nem érhetnek hozzá, … csak a tiéd.
- Miről beszélsz?
- A reményről.
- Remény... Mondok én valamit barátom. A remény veszedelmes dolog. A remény megőrjíti az embert. Semmi szükség rá. Jobb, ha kivered a fejedből.
…”

FELHŐK

A játszó kölyökoroszlánról és az árral szemben úszó halról

Látjuk. De nem mindkettejüket, csak egyiket: vagy ezt, vagy azt.
Mert látni akarjuk. Ezt vagy azt.
Valójában a felhőket látjuk. Valós, létező, akár fizikálisan magyarázható dolgokat. Maguktól lévő dolgokat. Nélkülünk is létező dolgokat.
Miután nem tudjuk ember létünkre a maguk valójában érteni, látjuk őket játszó kölyökoroszlánnak vagy árral szemben úszó halnak. Kell találnunk sablont, hogy ne vesszünk el. Mégsem mondhatjuk rá azt, hogy az egy felhő: amit van, aki játszó kölyökoroszlánnak, van, aki az árral szemben úszó halnak, van, aki meg egészen másnak lát.
Valaminek kell látnunk, meg kell fogalmaznunk. Emberből gyúrva nem lehet felülemelkedni a folyamatosan kapott sablonjainkon.
Élünk, ezt hordjuk. Sablont, belelátást. A dolgoktól függetlenül: azoktól a dolgoktól függetlenül, amik vannak, önmagukban vannak. Istent is annyi féle képpen látnak.
Ahogyan bennük van, ahogyan a sablonjuk mutatja.
Pedig ami van, az önmagában és önmagától van, akárhogyan is rajzoljuk le.
Akár játszó kölyökoroszlánnak, akár árral szemben úszó halnak vagy akár felhőnek.

VERS MINDENKINEK

Ősz - József Attilától

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."

Idegenek véleménye a magyarokról – amit a világ nagyjai mondtak rólunk Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedő szellemiségei. IBN RUSZTA arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: "A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak." BÖLCS LEO bizánci császár (866-911): "A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők." LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: "A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre." MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): "A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet." THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8.): "A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége". LUITBRANDT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: "gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény". Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja: "Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak..." Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): "Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott." GARDEZI perzsa író, 1050. körül: "A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők." TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában: "A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek." PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: "Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat." DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: "Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!" II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében: "Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője." BONFINI (1425-1502): "Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték." JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja: "Magyarország a kereszténység védőbástyája." ROBERT JOHNSON angol 1616-ban: "Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve." MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: "A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki". MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője: "Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn." MONTESQIEU (1648-1755): "A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van." JULES MICHELET (1798-1874): "A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása." EDUARD SAYOUS (1842-1898): "A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához." G. HERRING angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja: "Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek." SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879): "A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni." R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: "Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája." VICTOR HUGO (1802-1885): "Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése." BISMARCK német kancellár (1815-1898): "Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik." TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: "Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért." ELISÉE RECLUS (1837-1916): "Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában." PAUL TOPINARD antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja: "Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... antropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..." HANS NORMAN 1883: "Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek". VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: "Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa." PAYOT: "Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül." D'ANNUNZIO olasz költő 1926-ban: "Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország." G. FERRERO olasz történetíró (1871-?): "Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat." I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta: "Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors." LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja: "A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva." LORD ROTHERMERE 1927. június 27-én a Daily Mailben írja: "Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el." HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban: "A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje. ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat... Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk." ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954) Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak? Magyaroknak nevezik őket!" És végül két nagy magyar véleménye: ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664): "Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók." PETŐFI SÁNDOR (1823-1849): "Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep."

EGY BEJEGYZÉSHEZ: TALÁN MEGÉR EGY GONDOLATOT...

" Általában véve több fajta mérgező vagy negatív érzelem létezik, például a beképzeltség, az arrogancia, a féltékenység, a vágyakozás, a bujaság, a szűklátókörűség. Ám ezek közül a dühöt és a gyűlöletet tekinthetjük a legrosszabbnak, mert ezek jelentik a legnagyobb akadályt az együttérzés és a segítőkészség kifejlesztésének útjában, ezek rombolják le az emberben az erényt és a lelki nyugalmat. ... Ami pedig a gyűlöletet illeti, az sosem pozitív, nem származik belőle semmi jó és mindig totálisan negatív a hatása. ... A gyűlölet egyébként egy csúnya, kellemetlen fizikai átalakulást is előidéz az emberben.Abban a pillanatban, amikor a düh vagy gyűlölet feltolul benne, hiába igyekszik méltóságteljes pózt eröltetni magára, vagy legalább színlelni, csúnyán eltorzult arcáról egyértelműen lerí az állapota. " Így jegyezték le Őszentsége szavait: nekünk.

S akkor ne kérdezzem meg, hogy méltán népszerű MP úr nem hibázik-é, amikor az ember nélkül létező, lévő, meglévő, tőlünk független, fent alkotott szeretetet az ember leghitványabb váladékaként jelen léző gyűlölettel folyományként, átfordulásként kezeli? Mégis igaza lehet, hiszen a nyári égbolt összehasonlítható a meztelencsigával. Emberésszel, persze. Egyik jó, a másik rossz.

Csakhogy a nyári égboltot nem lehet megfogni, besózni, eltaposni, összegyűjteni. Fedél alá lehet bújni előle, aki úgy akarja, s aki máshogy, az odafekhet alá fedetlen tekintettel. Se megfogni, se összegyűjteni, se lefényképezni, se megírni, se kényszeríteni, de még csak megvenni se fogja tudni. Mint ahogyan a szeretet is csak van, szemben a gyűlölettel, amit mi találunk ki.

TÁVOLSÁG....

...FÉNYÉV TÁVOLSÁG...

Te majd...

Presser Gábor : Te majd kézen fogsz és hazavezetsz

KEMÉNY ÜTÉSEKRŐL

Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.

... egy gondolat Fekete Istvántól azoknak a barátaimnak, akiknek éppen most lehet szükségük rá...

Földanya hava

Juhász Gyula: Szeptember aranya

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
SZEPTEMBER aranya van.

Őszinteség, igazság, jó és rossz...

"Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám." (Virginia Satir)

ˇ"Ahol a valóság igazán számít, ott nincs “hogyan kellene, hogy legyen”. Ott csak az van, “ami van”, éppen úgy, ahogy van, éppen most. Az igazság minden történetnél előbbre való. És minden történet, mielőtt megvizsgálnánk, elzár bennünket attól, hogy lássuk, ami igaz… az igazság önmagától – önmagában létezik, és nem akarja, hogy bárki is diktálja."(Byron Katie)

"A népmesék vége, hogy a jó elnyeri jutalmát, s a rossz a büntetését. Itt nem erkölcsi minősítésről van szó. Jó az, aki a bajban fölébredt. megtalálta benső Istenét, önvalóját, s most elindul, hogy sorsának következő feladatát teljesítse. A rossz az, aki a bajban nem ébredt föl, nem lett több, fényesebb, szabadabb, de benne maradt a mókuskerékben, öntudatlanul rohan tovább, és ismétel, ismétel, mint a bukott diák. Az ilyen csak a bajokon kesereg, változtatni nem tud, nincs ereje hozzá – ott marad a romokon."(Müller Péter: “Jóskönyv — Ji King mindennapi használatra” 194. old.)

Az élet játéka

Amíg a bennünk lévő hiány meg nem szűnik... addig mindig elégedetlenek leszünk, várjuk a nagy boldogságot, közben az meg pici boldog pillanatok sorozata... elvárunk... csalódunk... félünk... szorongunk...önkéntelenül hiányt teremtünk... félelmeinkkel... és viszont.

Amíg rossz a hangulatod, savanyú, önsajnálkozó, addig semmi sem fog sikerülni... egyszerűen húz le és le a spirál....

Ezt át kell tudni formálni, a negatívból pozítvot csinálni, mármint ha citromot kaptál az élettől, csinálj belőle limonádét...

Hogyan? örömlista... nem a bakancslista... az örömlista... (érezd magad jól a bőrödben,úgy ahogy vagy) változtassuk meg saját magunk a hangulatunkat..., tudom, h minden szar, de most ha aggódom, akkor sem lesz jobb, tennem kell érte, hogy jobb legyen... első lépés: átfordítani a hangulatom....

Átfordítani, nézőpontot váltani: mi nekem ebben a jó? MI?

Ajándékok... le vagy terhelve... agyonhajszolva... fáradtan úgyse tudsz senkinek örömet okozni... tehát kár a gőzért... relax... nyugi... és egyre jobban működik az eszed... nem kell törnöd a fejed... megtalálnak és megszólítanak a kedveseidnek szánt ajándékok...

Nézd az embereket... állapítsd meg, ki mennyi baromságot vesz drágán.... hihi, miközben te hazamész, alakot álmodsz a felhőkbe, vagy kipécézel egy kavicsot és hazáig kergeted :-) ...szerencsésebb esetben vidámságod szerelmet is adhat ... :-)
Az átfordítás lehet egy megoldása a bennünk lévő hiánynak, amiből félelmeink keletkeznek.

Hagyma- ha nem ég tőle a gyomrotok

A hagyma

Amikor tavasszal, a természet ébredésekor Földanya testébe helyezed egy ujjnyi lukon az ujjbegynyi hagymát, keletkezik a Világ. Aztán magad választhatsz: egy hónap múltán habzsolod a koranyár minden gyümölcsével s utána áhítod és keresed pótszereit egy éven át a következő tavaszig – vagy a nyár végén veszed fel a földből almányiként.
Ha utóbbit teszed, s asztalodon szeletelni kezded, előtted áll a lecke.
Ha így vágod el, körei szabályosak s ha úgy akkor oválisak, de ha a teljes hosszán vágod, akkor metszeteiben a közpotot körülölelően, pólusait láthatóan metszetted el. De kés volt a kezedben.
Ha csak ujjaidat használod, egyenként fosztod le a leveleket egészen a közepéig, akkor azt érezheted: rétegről rétegre mindig csak ugyanaz történik, míg a középpontig érsz. De bölcs voltál.
S ha igazán lennél bölcs, nem csak tudnád, de értenéd, hogy a hagyma az a hagyma.
Egy biztos, Barátom: bármelyiket választod, könnyek nélkül nem úszod meg.

A PRÓFÉTA SZAVAI A KERESKEDÉSRŐL

A föld átengedi néktek gyümölcseit, és szükséget nem
szenvedtek, ha tudjátok, kezeteket miként töltsétek meg.
A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és megelége-
dést.
Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van, akkor
egyeseket kapzsiságba, másokat éhezésbe hajt.
Amikor ti, a tengerek, földek, szőlőskertek munkásai, a piacon talál-
koztok a takácsokkal, a fazekasokkal és azokkal, akik a fűszerszámokat ösz-
szegyűjtik,
Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét, hogy jelenjék meg közötte-
tek, és szentelje meg mérlegeiteket, és a mércét, mely értéket értékkel össze-
vet.
És ne tűrjétek el, hogy kereskedéstekben részt vegyenek az üres kezű-
ek, akik munkátokért csupán szavakkal fizetnek.
Az ilyen embernek mondjátok azt:
- Jöjj velünk a földekre, vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre, és vesd
ki hálódat;
- Mert a föld és a tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz, mint mihoz-
zánk.
És ha eljönnek az énekesek, a táncosok és a fuvolajátékosok, az ő por-
tékájukból is vásároljatok.
Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek, és amit elébe-
tek hoznak, habár álmokból formáltatott is, öltözteti és táplálja lelketeket.
És mielőtt eltávoztok a piacról, gondoskodjatok arról, hogy senki se
induljon útjára üres kézzel.

Kahlil Gibran

Péntek 13!!!

13 link péntek 13. alkalmából

"A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható." – írja Krúdy Gyula
Péntek 13. – Egy hiedelem története

"Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is." - Márai Sándor
Péntek 13. -a babonákról

kimondott szó

"Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap."

Georg Friedrich Daumer

Lélekhomály

Lélekhomály

Ideg karmol újbegyembe,
A húr feszül jobb kezemben,
Tekintetem tábla szege,
Ahova néz célom neve,
Út odáig akadályom,
Fogást rajta bent találom,
Bent a lélek belsejében,
Enyém célom, hogyha érzem.
Száll a vesző, tudom hova,
Feszültségem balga lova
A homálynak, mi oly gonosz,
Balszerencsét csak ő okoz…

AUGUSZTUS: KISASSZONY HAVA, AZ ÚJ KENYÉR HAVA

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („avi-ger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett „Kaiser”, „császár” és „cár” formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség” jelzőjéül használta az „Augustus” nevet, a császárnék pedig az „Augusta” nevet kezdték viselni. A név maga mégis az „augusztus” hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

Bántó szó

Bántó szó

Hiába törik íj, akár szakad ideg,
Míg légben a vessződ, benned él a hited,
Bármily rossz lövés volt, céltalan vagy suta,
Reménykedsz, hogy mégis jó helyre visz úta.

Lehetsz szittya harcos, bölcselkedő táltos,
Lehetett elődöd maga a nagy Álmos,
Tudva, hogy hibázol, reménykedsz a jóban,
Más ez rossz lövésben, és egy bántó szóban.

Láthatatlan íjász

Reményik Sándor: Láthatlan íjász


A fantáziám madaraira
Lappangva les egy láthatlan íjász,
Hervadó lelkem ős-bozótja közt
Áll, térdel, fekszik, de alig hibáz:
A sápadt égből kék vér harmatoz.


És hullanak az ős-bozótba vissza
Átszegzett szívvel a gyors madarak,
Csak a nyílvessző még sebesebb szárnya
Mutatja fölmeredve hallgatag,
Megtört pályán az induló irányt.


Kolozsvár, 1928 május 16

HETI NÉVNAPJAINK

E heti névnapjaink amik érdekesek,számunkra fontos(ak) ;-) :
július 19
Emilia: női keresztnév
Eredete: Latin eredetű név, az Emil férfinév eredetijének női párja.
Jelentése: versengõ, vetélkedõ
július 20
Illés:férfi keresztnév
Eredete: Héber-latin-görög eredetű név, az Éliás önállósult változata
Jelentése: Jahve az én Istenem, az Úr az én erõsségem
július 21= számunkra is kedves Név
DÁNIEL :férfi keresztnév
Eredete: Héber eredetű bibliai név,
Jelentése: Isten a bírám
Daniella: a Dániel női párja
július 22
Magdolna, Magda:női keresztnév
Eredete: a héber eredetű Magdaléne magyar változata
Jelentése: magdalai; torony, bástya.
július 23
Lenke:női keresztnév
Jelentése: jelentése nap, hold szépségü.
Eredete: Héber, görög, német eredetű név, a XIX. századi magyar névalkotás a német Lenchen, illetve a német és szláv eredetű Lenka névből
július 24
Kinga
Jelentése: nemzetség, harc.
Eredete: A Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult, IV. Béla magyar király leányának, Boldog Kinga lengyel királynénak a neve.
Kincső
Jelentése: számomra ő a kincs
Eredete: Jókai Mór névalkotása, A jövő század regénye című művében. Ott helynév, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, amelynek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a forrása a King Csou ókori kínai tartománynév. A játékos alkotású irodalmi helynévből a XX. században vált női név.
július 25
Kristóf
Eredete: A görög Krisztophorosz névből származik.
Jelentése Krisztust hordozó
Jakab
Eredete: Héber eredetű bibliai név, a Jákob görög változatának a magyar megfelelője
Jelentése: sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép.

NÁNDORFEHÉRVÁR

Aktuális: NÁNDORFEHÉRVÁR VÉDELME (1456. július 4-22.)

szóval:
ez nagyon nehéz feladat volt, már hogy, kiválasszam a lehetőség szerinti jobb-legjobb anyagot...
Hunyadi János származására vonatkozó részt kérem átugrani, mert számomra érthetetlen módon források zöme igyekszik tagadni származásának azt a tényét, hogy IGENIS Zsigmond király volt az apja! Kitűnő előadásai vannak ezzel kapcsolatban például Szántai Lajosnak,ajánlom szíves figyelmetekbe!
Tehát visszakanyarodva az eredeti témához:
http://www.magyartortenelem.eoldal.hu/cikkek/fontos-csatak-leirasa/nandorfehervar-vedelme-_1456_-julius-4-22__-

Valamint egy kis irodalom:
Csete István: Magyarok könyörgése
Gerjeszd fel, Uram, az elöljáró rendekben, mind világi s mind egyházi igazgatók szívében azt a lelket, akinek szolgáltak jó szolgálatot az Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására, pogányság megszégyenítésére, keresztyénség böcsületire a két diadalmas Jánosok ezen a napon, mikor boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt sok pogány vért ontottak, mely victoria hírire e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország. Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazának megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontották; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ők hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthonn kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nékünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privatum, ki az ország torkát metszi ma: ha két-három familia magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit. Nem is volt ezekben miért válogatni: mindnyájan Ádámban elestünk, mindnyájan Krisztusban feltámadunk. Mi is, szerelmesim, amiből kitelik, Szent Jóbbal, ki a Krisztus képe volt, legyünk szemevilága a vaknak, istápja a sántának, nyújtsunk kezet az elesetteknek. Rontson, aki pogány, raboljon, égessen, aki tatár hám vériből eredett, aki a kőnek mondja: Én Istenem! Mi, akik a megfeszített Jézust segétségül híjuk, annak erkölcsit kövessük, aki nem jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és a lelkét sokakért adja váltságul.

Arany János: Hunyadi Csillaga
Csillag tűnt fel, fényes csillag,
Merre a nap télben feljő;
Tiszta volt a mennyek boltja,
Semmi pára, semmi felhő.

S valamennyi égitestet
Homályossá tőn a szégyen,
Hogy, miként az, nem ragyognak
Összevéve hárman-négyen.

De koronkint amaz egynek
Fénye elhalt, oly sötét lett!
Bárha semmi köd vagy pára
És az égbolt tisztán kéklett.

Ámde újra még teljesben
Ragyogott fel szép világa:
Mint a gyémánt, oly tündöklő,
Mint az arany, olyan sárga.

Látta ezt egy földön járó;
A sötétből, mely övezte,
Vággyal nézve ama fényes
Csillagokra, messze, messze...

S álmodozván, így sohajtott,
Így ohajtott fel a jámbor:
"Haj! ki vagy te, sárga csillag,
Ismeretlen égi vándor?

Nem vagy-é te ama bolygó,
Minden bolygók fejedelme,
Kinek útját szabja, méri
A tudákos emberelme?

Nem vagy-é te ismeretlen
Szebb egekből új jelenség,
Hozva nékünk e vén földre
Balszerencsét, jó szerencsét?

Nem vagy-é te boldog szellem,
Megidvezült, megdicsőült,
Hogy vigasztalj a mostanról,
Hogy reményt nyujts a jövőrül?"

Ekkor ábrándos lelkében
Így zendült meg valamely szó,
Mintha csak a csillagokbul
Válaszképen lehallatszó.

Én vagyok az! földi ember
Fajod régi büszkesége,
Nevem így zeng míg egy név lesz:
Hunyadiak dicsősége.

Kiknek tiszta ép erkölcsén
Semmi csorba, semmi szeplő;
Kiknek, egyaránt, kezében
Nagy volt a kard, és a gyeplő...
(1855)
[*] Előhang akart lenni a Hunyadi ballada-körhöz. A. J.

MÁRAI IDÉZETEK

Márai Sándor idézetekből egy kis gondolatébresztő-csokor:
"Az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni."

"Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat."

"Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos."

"Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig."

SZOMBAT ÉJJEL

Nekem ezt adta a szombat éjjel... Köszönöm Nektek!
Nimród éneke

Fény-nyilaimat ma újra kilövöm
Égi íjásza vagyok a világnak
Fény-nyilaimat ha újra kilövöm
Ősi lángom messze jut.

Fény-nyilaimmal száll a szeretet
Félelem sötétjét tűzben elégeti
Fény-nyilaim hozzák az életet
Ármány tőlem messze fut.

(Sólyomfi Nagy Zoltán, dalszöveg)