2010. július 31., szombat

AUGUSZTUS: KISASSZONY HAVA, AZ ÚJ KENYÉR HAVA

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („avi-ger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett „Kaiser”, „császár” és „cár” formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség” jelzőjéül használta az „Augustus” nevet, a császárnék pedig az „Augusta” nevet kezdték viselni. A név maga mégis az „augusztus” hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

2010. július 28., szerda

Bántó szó

Bántó szó

Hiába törik íj, akár szakad ideg,
Míg légben a vessződ, benned él a hited,
Bármily rossz lövés volt, céltalan vagy suta,
Reménykedsz, hogy mégis jó helyre visz úta.

Lehetsz szittya harcos, bölcselkedő táltos,
Lehetett elődöd maga a nagy Álmos,
Tudva, hogy hibázol, reménykedsz a jóban,
Más ez rossz lövésben, és egy bántó szóban.

2010. július 22., csütörtök

Láthatatlan íjász

Reményik Sándor: Láthatlan íjász


A fantáziám madaraira
Lappangva les egy láthatlan íjász,
Hervadó lelkem ős-bozótja közt
Áll, térdel, fekszik, de alig hibáz:
A sápadt égből kék vér harmatoz.


És hullanak az ős-bozótba vissza
Átszegzett szívvel a gyors madarak,
Csak a nyílvessző még sebesebb szárnya
Mutatja fölmeredve hallgatag,
Megtört pályán az induló irányt.


Kolozsvár, 1928 május 16

2010. július 21., szerda

HETI NÉVNAPJAINK

E heti névnapjaink amik érdekesek,számunkra fontos(ak) ;-) :
július 19
Emilia: női keresztnév
Eredete: Latin eredetű név, az Emil férfinév eredetijének női párja.
Jelentése: versengõ, vetélkedõ
július 20
Illés:férfi keresztnév
Eredete: Héber-latin-görög eredetű név, az Éliás önállósult változata
Jelentése: Jahve az én Istenem, az Úr az én erõsségem
július 21= számunkra is kedves Név
DÁNIEL :férfi keresztnév
Eredete: Héber eredetű bibliai név,
Jelentése: Isten a bírám
Daniella: a Dániel női párja
július 22
Magdolna, Magda:női keresztnév
Eredete: a héber eredetű Magdaléne magyar változata
Jelentése: magdalai; torony, bástya.
július 23
Lenke:női keresztnév
Jelentése: jelentése nap, hold szépségü.
Eredete: Héber, görög, német eredetű név, a XIX. századi magyar névalkotás a német Lenchen, illetve a német és szláv eredetű Lenka névből
július 24
Kinga
Jelentése: nemzetség, harc.
Eredete: A Kunigunda régi magyar becézőjéből önállósult, IV. Béla magyar király leányának, Boldog Kinga lengyel királynénak a neve.
Kincső
Jelentése: számomra ő a kincs
Eredete: Jókai Mór névalkotása, A jövő század regénye című művében. Ott helynév, az elképzelt őshaza magyar formájú neve, amelynek a kínai változata Jókai szerint Kin-Tseu. Ennek a forrása a King Csou ókori kínai tartománynév. A játékos alkotású irodalmi helynévből a XX. században vált női név.
július 25
Kristóf
Eredete: A görög Krisztophorosz névből származik.
Jelentése Krisztust hordozó
Jakab
Eredete: Héber eredetű bibliai név, a Jákob görög változatának a magyar megfelelője
Jelentése: sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép.

NÁNDORFEHÉRVÁR

Aktuális: NÁNDORFEHÉRVÁR VÉDELME (1456. július 4-22.)

szóval:
ez nagyon nehéz feladat volt, már hogy, kiválasszam a lehetőség szerinti jobb-legjobb anyagot...
Hunyadi János származására vonatkozó részt kérem átugrani, mert számomra érthetetlen módon források zöme igyekszik tagadni származásának azt a tényét, hogy IGENIS Zsigmond király volt az apja! Kitűnő előadásai vannak ezzel kapcsolatban például Szántai Lajosnak,ajánlom szíves figyelmetekbe!
Tehát visszakanyarodva az eredeti témához:
http://www.magyartortenelem.eoldal.hu/cikkek/fontos-csatak-leirasa/nandorfehervar-vedelme-_1456_-julius-4-22__-

Valamint egy kis irodalom:
Csete István: Magyarok könyörgése
Gerjeszd fel, Uram, az elöljáró rendekben, mind világi s mind egyházi igazgatók szívében azt a lelket, akinek szolgáltak jó szolgálatot az Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására, pogányság megszégyenítésére, keresztyénség böcsületire a két diadalmas Jánosok ezen a napon, mikor boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt sok pogány vért ontottak, mely victoria hírire e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország. Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazának megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontották; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ők hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthonn kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nékünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privatum, ki az ország torkát metszi ma: ha két-három familia magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit. Nem is volt ezekben miért válogatni: mindnyájan Ádámban elestünk, mindnyájan Krisztusban feltámadunk. Mi is, szerelmesim, amiből kitelik, Szent Jóbbal, ki a Krisztus képe volt, legyünk szemevilága a vaknak, istápja a sántának, nyújtsunk kezet az elesetteknek. Rontson, aki pogány, raboljon, égessen, aki tatár hám vériből eredett, aki a kőnek mondja: Én Istenem! Mi, akik a megfeszített Jézust segétségül híjuk, annak erkölcsit kövessük, aki nem jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és a lelkét sokakért adja váltságul.

Arany János: Hunyadi Csillaga
Csillag tűnt fel, fényes csillag,
Merre a nap télben feljő;
Tiszta volt a mennyek boltja,
Semmi pára, semmi felhő.

S valamennyi égitestet
Homályossá tőn a szégyen,
Hogy, miként az, nem ragyognak
Összevéve hárman-négyen.

De koronkint amaz egynek
Fénye elhalt, oly sötét lett!
Bárha semmi köd vagy pára
És az égbolt tisztán kéklett.

Ámde újra még teljesben
Ragyogott fel szép világa:
Mint a gyémánt, oly tündöklő,
Mint az arany, olyan sárga.

Látta ezt egy földön járó;
A sötétből, mely övezte,
Vággyal nézve ama fényes
Csillagokra, messze, messze...

S álmodozván, így sohajtott,
Így ohajtott fel a jámbor:
"Haj! ki vagy te, sárga csillag,
Ismeretlen égi vándor?

Nem vagy-é te ama bolygó,
Minden bolygók fejedelme,
Kinek útját szabja, méri
A tudákos emberelme?

Nem vagy-é te ismeretlen
Szebb egekből új jelenség,
Hozva nékünk e vén földre
Balszerencsét, jó szerencsét?

Nem vagy-é te boldog szellem,
Megidvezült, megdicsőült,
Hogy vigasztalj a mostanról,
Hogy reményt nyujts a jövőrül?"

Ekkor ábrándos lelkében
Így zendült meg valamely szó,
Mintha csak a csillagokbul
Válaszképen lehallatszó.

Én vagyok az! földi ember
Fajod régi büszkesége,
Nevem így zeng míg egy név lesz:
Hunyadiak dicsősége.

Kiknek tiszta ép erkölcsén
Semmi csorba, semmi szeplő;
Kiknek, egyaránt, kezében
Nagy volt a kard, és a gyeplő...
(1855)
[*] Előhang akart lenni a Hunyadi ballada-körhöz. A. J.

MÁRAI IDÉZETEK

Márai Sándor idézetekből egy kis gondolatébresztő-csokor:
"Az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerződést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerződést sincs módunk megváltoztatni."

"Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat."

"Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos."

"Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig."

SZOMBAT ÉJJEL

Nekem ezt adta a szombat éjjel... Köszönöm Nektek!
Nimród éneke

Fény-nyilaimat ma újra kilövöm
Égi íjásza vagyok a világnak
Fény-nyilaimat ha újra kilövöm
Ősi lángom messze jut.

Fény-nyilaimmal száll a szeretet
Félelem sötétjét tűzben elégeti
Fény-nyilaim hozzák az életet
Ármány tőlem messze fut.

(Sólyomfi Nagy Zoltán, dalszöveg)